A mézeskalács avagy a mézes pogácsa bizonyára a legősibb sütemény, mely népszerűségét a mai napig megőrizte. Talán azért is, mert nem csupán megenni jó, hanem ajándékozni és díszíteni is. Bizonyos fajtái - gondoljunk a hajdani búcsúk tükrös szívekre – kimondottan emléktárgynak készülnek. Ezeket mindig is hivatásos mézeskalácsosoknál vették az emberek egymásnak. Drótos Gyöngyinél érdeklődtem mestersége felől, aki maga készíti, és karácsonyi vásárokon árulja is édes portékáját. Gyöngyi mézeskalács receptje 50 dkg mézet meglangyosítunk, majd egy nagyobb tálba öntjük. Habverővel hozzá keverünk fél csomag őrölt fahéjat, 15 dkg ráma margarint, egy teáskanál szódabikarbónát, 20 dkg porcukrot, jól elkeverjük, és ha már nem meleg, akkor hozzákeverjük a 4 tojás sárgáját. Szépen elkeverjük. Ráöntünk 70 dkg lisztet, és egyenletesen összedolgozzuk. Ha nagyon puha és ragadós, akkor szórunk rá még egy kis lisztet. Olyan linzerszerűnek kell lennie. Egy éjszakát pihentetjük. Másnap összegyúrjuk kis gombócokká, fél cm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk. Miután a sütőpapírra helyeztük (ajánlom a szilikonost), ecsettel átkenjük főzőtejszínnel, majd 180-190 fokon sütjük 5-7 percet. Ha nem légkeveréses a sütő, akkor érdemes a tepsit legfelülre betolni.
