Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Júlia még gyermekként elveszítette az édesapját, négy testvérével együtt árvaként, szegénységben nőtt fel. Számos muravidéki fiatalhoz hasonlóan kiutat a kivándorlásban látott. A szerencse csillaga vigyázott reá, hiszen a 4 hetes, Ausztráliába vezető hajóútja végén akadtak magyarok, akik felkarolták, utána pedig szorgalmának és találékonyságának köszönhetően már egyedül is boldogult.
60 epizod
Bensőséges beszélgetések azokkal a muravidéki emberekkel, akik különböző okok miatt idegen országban kerestek boldogulást.
Júlia még gyermekként elveszítette az édesapját, négy testvérével együtt árvaként, szegénységben nőtt fel. Számos muravidéki fiatalhoz hasonlóan kiutat a kivándorlásban látott. A szerencse csillaga vigyázott reá, hiszen a 4 hetes, Ausztráliába vezető hajóútja végén akadtak magyarok, akik felkarolták, utána pedig szorgalmának és találékonyságának köszönhetően már egyedül is boldogult.
A dobronaki származású Nagy József több mint 60 éve vándorolt ki Ausztráliába. A döntését egy pillanatra sem bánta meg, bár ezer szállal kötődik a Muravidékhez. A dobronaki Nagy József a Nafta vállalat inasaként még 18 éves kora előtt kivándorolt Ausztráliába, ahol sok mindent kipróbált, vállalkozott. Vezérfonala, hogy sohasem szabad elkeseredni, legyenek vágyaink és terveink. Bár az elvándorlással kapcsolatos döntését egy pillanatra sem bánta meg, igen erősen kötődik a Muravidékhez, így nagy szeretettel látogat haza. Követi az itteni történéseket, amiben nagy segítségére van a Muravidéki Magyar Rádió is, amelynek rendszeres hallgatója.
A tizenéves hosszúfalui Stefanec Ilus a munkahely szempontjából kilátástalan Lendva-vidéki helyzet miatt testvérei hívására kivándorolt Chicagóba. Ott kötött házasságot a Gyertyánosból kivándorolt Štefanec Rudolffal, akivel megérdemelt nyugdíjaséveik alatt igyekeznek 3–3 hónapot itthon, a gyertyánosi felújított családi házban tölteni. Imádják a muravidéki eseményeket, búcsúkat, a rokonokkal töltött órákat és napokat. A Chicagóhoz viszonyítva különösen idillikus Muravidéken gyakran csatlakoznak hozzájuk a lányaik is családjukkal.
A jogi és médiakommunikáció diplomával rendelkező Hrelja Ruth azt vallja, hogy az életben mindennel meg kell próbálkozni. Hosszabb időre elsőként a ljubljanai Magyar Kulturális Központban kulturális asszisztensként vállalt munkát, jelenleg pedig az Európai Bankok Föderációjában dolgozik Brüsszelben. Munkahelyére és párkapcsolatára, illetve családi életére is a különböző nyelvek kavalkádja a jellemző. Szeret utazni, és előszeretettel látogat haza Petesházára és a Muravidékre is, hiszen szerinte rendkívül pozitív a kisugárzásuk, és nem utolsó sorban szeretett családja is itt él.
Az évek mintegy felét a színekben, ízekben, illatokban, hangokban intenzív Indiában töltő életvidám Cuk Leona azt vallja, hogy a boldogságához, a belső egyensúlyához nincs szükség sokra. Csupán az életútjához hozzátartozó meditációra, a mandalarajzolásra és néhány őt körülvevő szeretett emberre. Ha pedig mindehhez a tengerpart is társul, szinte felhőtlen a boldogsága.
Drvarič Irisnek már a 4 hónapos svájci egyetemi gyakorlata végén szerződést ajánlottak abban a kórházban, amelyben a gyakorlatát végezte. Mivel a svájci egészségügyi rendszer elnyerte tetszését, s miután a Maribori Orvostudományi Egyetemen megszerezte orvosi diplomáját, a szakosodását már Svájcban végezte el. Ugyan már 8 éve külföldön él és dolgozik, azonban igencsak kötődik a családjához és az itthoni gyerekkori barátaihoz. Sok szeretettel gondol vissza a Lendván töltött éveire, a fészekre, amelyben bontogatta szárnyait, majd messzire repült.
A kámaházi Gazdag, született Sabján Emma 1965-ben a testvére látogatása során Ausztriában talált munkát, majd a házasságkötésük után 1970-ben a férje, Lajcsi is csatlakozott hozzá. Ausztriában mindketten továbbtanultak, és szakmai útjukon mindvégig támogatták egymást. Munkahelyükön mindkettőjüket becsülték, szerteágazó baráti kapcsolatra tettek szert. A Muravidéket a szívük csücskében hordják, így annak ellenére, hogy Ausztriában maradnak, gyakran látogatnak haza.
A felsőlakosi származású Vida Patrik, fiatal biokémikus, a tudományok doktora jelenleg Svájcban él és dolgozik, ahova szlovén és osztrák munkatapasztalattal érkezett. Egyetemi tanulmányait szintén külföldön, Németországban végezte. A családjához és a Muravidékhez távolléte ellenére erős szálak fűzik.
A szerdahelyi származású Šanca Simon már néhány éve Norvégiában, Bergenben él. Kezdetben tanárként dolgozott, jelenleg a doktori disszertációját készíti. A hegymászást, síelést és számos egyéb tevékenységet kedvelő fiatal megosztja velünk a természet iránti szeretetével, az emberek közti kapcsolatok fontosságával és a távolléttel járó áldozatvállalással kapcsolatos gondolatait is.
A csentei Tine Pečelin a szintén csentei származású barátnőjét követve vándorolt Angliába, ahol a fiatal mérnök számára talpraesettsége, tudása és tapasztalata kiváló munkalehetőségeket biztosított. Tine jelenleg a Jaguar Land Rover vállalat egyik részlegének a vezető mérnöke. A két fiatal 5 év után is igyekszik – ha csak teheti – hazalátogatni és a Muravidéken, a családja körében tölteni a vakációját.
A lendvai származású Časar Šimonka Miša egy talpraesett, rendkívül szellemes, jókedélyű fiatal nő. A legújabb elvándorlási hullám képviselője szerint – aki már több országban élt és dolgozott – Svájc a legélhetőbb ország. Ezért itt, pontosabban egy Zürich menti városkában telepedett le a szintén vidékünkről származó férjével. Feltöltődni viszont leginkább itthon, a Muravidéken tud családja, barátai és ismerősei körében.
Sasič Julianna, illetve Gregor Júlia, az egyik neves lendvai szabócsalád utóda az osztrák fővárosban régi álmát valósította meg, és a kozmetikai szakmában dolgozott. Varasdi származású férjét pedig színpadmesteri tevékenységéért Bécs városa elismerésben részesítette. A magyar nóták, a régi lendvai épületek és a lendvai lankák szerelmese napjainkban is szívesen látogat szülővárosába, bár egyre szűkül az egykori barátok, rokonok és ismerősök köre.
Breglec Viktor azt vallja magáról, hogy magyarnak született, és magyarként is fog meghalni. Ha magyar szót hall, „a törött üvegen, a tűzön átszalad”, hogy váltson az illetővel néhány magyar szót. Lendva és környéke pedig ott van a szíve csücskében, pedig nem kevés világot látott a távoli Ausztráliában letelepedett Breglec család középső gyermeke. Mesél szüleiről, édesapja lendvai fotóműhelyéről, a katonából evangélikus lelkésszé vált bátyjáról, felidézi a háború utáni lendvai életet. De szól a kalandjairól is, pl. az opálbányászatról, a sportolói és filmezési karrierjéről, az ausztrál bennszülöttekkel való viszonyáról és miegymásról. Breglec Viktorral egy valódi kalandtúrán vehetünk részt, különbőző kontinensekkel, emberekkel, kultúrákkal és foglalkozásokkal ismerkedhetünk meg.
A göntérházi származású Šemen Simona egyetemistaként diákcserék keretében találkozott hosszabb időre a külföldi élettel. Az ideiglenesnek induló tapasztalat- és ismeretszerzés állandó külföldi életmóddá alakult át, hiszen a diákcserék egyikén Simona megismerte a férjét, akivel kezdetben Berlinben éltek, jelenleg pedig Grazban telepedtek le. A fiatal család mindennapjait a lengyel, a német, a magyar és a szlovén, valamint az angol nyelv kavalkádja szövi át. Ha csak tehetik, kisfiukkal együtt a Muravidéken töltenek egy-egy hétvégét.
A rendkívül jókedélyű, kapcai származású Vida Rozália, illetve leánykori nevén Bánfi Rozika sok megpróbáltatáson ment keresztül. Kisgyermekként árva lett, de nagyanyja szeretete őrködött felette. Igen fiatalon idénymunkára vállalkozott, majd vándorbotot kellett ragadnia. Szökéskor két apró gyermekével a határon elfogták, de csoda folytán nem büntették meg, hanem útlevelet adtak neki. Csatlakozhatott a családjára Ausztriában várakozó férjéhez, majd innen Kanada, Torontó felé vették útjukat. A szerencse csillaga a két buzgó fiatalt és családját itt sem veszítette szem elől.
A csentei származású Fehér Elvirát a jobb munkalehetőségek idegenbe, Svájcba csalogatták. A kezdetektől megszerette ezt az országot, az ottani életmódot és ha egy nagy kocsival magával tudná vinni mindazt és mindazokat, amit és akiket hiányol a svájci életében, a boldogsága teljes lenne. A rendkívül jókedélyű, kommunikatív fiatal lány a munka mellett módot talál a hobbijaira is, sokat kirándul, és ha csak teheti, hazalátogat a szeretteihez.
A lendvai származású Völgyi Dean a térképet szemlélve már gyerekként arról gondolkozott, ugyan milyen az élet más kontinenseken, országokban és városokban. Felnőtt korában nemcsak turistaként járta a világot, hanem egy-egy országban hosszabb időre letelepedve, ott munkát vállalva kívánta megismerni az adott térség kultúráját, életvitelét és főleg gasztronómiáját. A vállalkozó szellemű Dean a ljubljanai és bécsi egyetemi évek után így számítástechnikai mérnökként dolgozott Olaszországban, Svájcban és Kínában, majd újra Svájcban telepedett le. A Muravidék iránti szeretete a világutazói vénája ellenére nem halványult, így azt vallja, hogy néhány év múlva családjával hazatér a Muravidékre.
A lendvai származású, számos sportágot kedvelő Nemes Istvánról rövid jellemzésként el lehet mondani, hogy minden élethelyzetben feltalálja magát és a legjobbat próbálja belőle kihozni. István 1968 óta Németországban él, ennek ellenére még napjainkban is évente több alkalommal hazalátogat a szeretett Lendvára.
A dobronaki származású Hirzer, illetve leánykori nevén Baša Hilda, már fiatal korától világot szeretett volna látni. Vágyait szárnyra bocsátotta, így néhány szlovéniai munkaév után Ausztriába, majd 13 évre a spanyol Mallorcára vándorolt. Egy évvel ezelőtt Magyarországon telepedett le, de még nem érkezett el élete végső állomására. A vállalkozó szellemű, kihívásokat vállaló, derűs, rendkívüli kisugárzású Hilda, aki imádta a nagymamáját, a muravidéki látogatásai során rokonait és barátait látogatja.
A csentei származású Voglsam Anna, illetve leánykori nevén Raposa Annus gyermekként, 11 éves korában került idegenbe, mégpedig az ausztriai Linzbe. Jelenleg családjával Steyrben él. Annak ellenére, hogy gyerekként elkerült a Muravidékről, és a beilleszkedés nem jelentett számára gondot, megkülönböztetett örömmel látogatja szülőföldjét, rokonait. A csentei szüreteket pedig a világ pénzéért sem hagyná ki.
Neveljaven email naslov