Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
A jogi és médiakommunikáció diplomával rendelkező Hrelja Ruth azt vallja, hogy az életben mindennel meg kell próbálkozni. Hosszabb időre elsőként a ljubljanai Magyar Kulturális Központban kulturális asszisztensként vállalt munkát, jelenleg pedig az Európai Bankok Föderációjában dolgozik Brüsszelben. Munkahelyére és párkapcsolatára, illetve családi életére is a különböző nyelvek kavalkádja a jellemző. Szeret utazni, és előszeretettel látogat haza Petesházára és a Muravidékre is, hiszen szerinte rendkívül pozitív a kisugárzásuk, és nem utolsó sorban szeretett családja is itt él.
60 epizod
Bensőséges beszélgetések azokkal a muravidéki emberekkel, akik különböző okok miatt idegen országban kerestek boldogulást.
A jogi és médiakommunikáció diplomával rendelkező Hrelja Ruth azt vallja, hogy az életben mindennel meg kell próbálkozni. Hosszabb időre elsőként a ljubljanai Magyar Kulturális Központban kulturális asszisztensként vállalt munkát, jelenleg pedig az Európai Bankok Föderációjában dolgozik Brüsszelben. Munkahelyére és párkapcsolatára, illetve családi életére is a különböző nyelvek kavalkádja a jellemző. Szeret utazni, és előszeretettel látogat haza Petesházára és a Muravidékre is, hiszen szerinte rendkívül pozitív a kisugárzásuk, és nem utolsó sorban szeretett családja is itt él.
A dobronaki származású Suppan Teri, illetve leánykori nevén Göntér Teri immár 55 éve a szomszédos Ausztriában, egy Graz közelében található faluban éli mindennapjait és ünnepnapjait. Ennyi év elteltével is szíve csücskében él a szeretett Dobronak, és fölöttébb ragaszkodik anyanyelvéhez és a magyar értkékekhez. A roppant nyitott szívű és segítőkész Teri imádja a családját, honvágyát pedig a gyakori hazalátogatásokkal, a két, közelében élő nővérével és az itthon maradt testvéreivel való állandó és közvetlen kapcsolattartással csitítja.
A hosszúfalusi származású Tóth Katalin, illetve leánykori nevén Dragosics Katica fiatal lányként eldöntötte, hogy Ausztráliába vándorol. Ismerősei révén levelezni kezdett egy Ausztráliában letelepedett felvidéki fiúval, két év múlva pedig útra kelt az új haza felé. A férje fiatalon elhunyt, így reá hárultak a két gyerek nevelésével és a ház kölcsöne törlesztésével kapcsolatos gondok. A rendkívüli magyar érzelmű asszony a canberrai magyar nagykövetségen kapott állást, ahol hobbyjával, a főzéssel kereste mindennapi kenyerét, és ahol nagy tiszteletben tartották.
Egykoron és napjainkban is a kivándorlásnak számos oka volt. A jobb megélhetés mellett a szerelem tartozik a leggyakoribbak közé. Az Otthon külhonban című műsorunk januári vendége, a felsőlakosi származású, Németországban letelepedett Brus, illetve leánykori nevén Herman Anus szintén szíve szólítására hallgatva hagyta el szülőföldjét. Anus honvágya azonban valójában sosem múlt el, és azt vallja, egykor hazaköltözik a Muravidékre.
A hosszúfaluhegyi származású Cseke Istvánt a vidékünkön uralkodó munkanélküliség mintegy fél évszázada Ausztriába, majd rövid megszakítás után Svédországba sodort. A festő-mázoló végzettségű fiatal külföldön élete legnagyobb részét kamion- majd buszsofőrként élte le. Mint minden szakmának, ennek is megvoltak a szép- és az árnyoldalai is. István a nagy távolság ellenére még mindig nagy előszeretettel érkezik a Muravidékre, az egykori szülői házba, és ha csak rajta múlna, az év nagyobb részét itt töltené.
A göntérházi származású Hoeffle Mária, illetve leánykori nevén Gaál Marika immár 50 éve Ausztriában él és dolgozik. Az eltelt 50 év ellenére Göntérháza és a Muravidék, a gyerekkori emlékek, valamint a rokonok és ismerősök iránti szeretet még mindig meghatározóak Marika emlékezetében és szívében. Az esetleges gondokat pozitív hozzáállással és vidámságával igyekszik leküzdeni, így nem meglepő, hogy bárhova is viszi a sors, rokonlelkekre talál.
A lendvai származású Žigon, illetve Jošovič Edit majdnem azonos időszakot töltött Lendván, majd Ljubljanában és élete jelenlegi állomásán, az új-zélandi Aucklandben. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Jošovič Edit férjével és az akkor 6 éves kisfiával együtt vándorolt az új kihívást jelentő idegenbe. Életvidámsága, kacagása szinte rabul ejti a vele társalgókat, ezzel párhuzamosan rendkívül professzionális és megbízható személyiség. Életét valamilyen módon végigkísérte a zene, jelenleg pedig a gyerekei viszik tovább a család zene iránti szeretetét.
A petesházi származású Škrajner, illetve Gyurica Margit a nagykorúság küszöbét alig átlépve az 50-es évek végén indult el „szerencsét próbálni” a nagyvilágba, mégpedig Ausztráliába. A törvénytelen gyerekként született lányt itthon számos megpróbáltatás és nélkülözés érte, azonban életútjára visszatekintve úgy értékeli, hogy a jó Isten később kárpótolta őt a szenvedéseiért. Talpraesettsége, pozitív életfelfogása ebben mindenképpen segítségére volt.
A kapornaki származású Ábrahám, illetve Novák Márta 18 évesen indult el a nagyvilágba. Idénymunkásként már édesapja is Ausztriában dolgozott, ő viszont szíve választottját, a hodosi származású Ábrahám Janit követte Reichenbachba, Németországba. A fiatalok azzal a szándékkal, hogy majd néhány év múlva hazajönnek, Kapornakon családi házat építettek, de ezt még csak nyugdíjas éveik során fogják igazán élvezni.
Dobronakon azt szokták mondani, hogy Ausztrália a világ végén van. Fehér Gusztáv két barátjával együtt felkerekedett megnézni, hol is van az és milyen. Arra, hogy nincs visszaút, a jugoszláv-osztrák határt átlépve döbbent rá. A döntés természetesen nem kalandvágyból történt, hanem számos körülmény közrejátszásának végeredményeként született. Fehér Úr honvágyát jelentős mértékben csillapította a földiekkel való barátkozás, valamint a szintén dobronaki származású Sabján Ilonával való házasságkötés. A Fehér család rokonokhoz, a szülőföldhöz való kötődése és jótékonysági munkája példaértékű.
A képzelet szárnyain a Torontó melletti Waterlooba vándorolunk. Ezúttal a petesházi származású Kocon Marika lesz a vendégem, aki Rozika húga hívására indult el férjével és 3 gyerekével a tengeren túlra. A néhány évre tervezett külföldi munkából egy életre szóló lett. Marikát a rokonai iránti szeretete gyakran visszahívja a Muravidékre. A szülőfölddel való kapcsolattartásban pedig segítségére van a Muravidéki Magyar Rádió, amelynek rendszeres hallgatója.
A hármasmalmi származású Vida, illetve leánykori nevén Kovács Katica az Ausztráliából hazalátogató, pincei származású Vida Ferenccel való házasságkötése után hivatalos vízummal indult a tengeren túlra. A két fiatalnak Ferenc első hazalátogatása során dobbant meg egymásért a szíve, idén pedig már 50. házassági évfordulójukat ülték meg. A honvágy ugyan még mindig ott lappang két honfitársunk szívében, így gyakran látogatnak „haza”, az otthonuk azonban már ott van, ahol a gyerekeik és az unokáik, valamint számos muravidéki ismerősük, barátjuk – tehát az ausztráliai Sydneyben.
A rendkívül gazdag élettapasztalattal rendelkező és széles érdeklődési körű Kotnjek Granon Leonida életében a fordítás valamely változata a vissza-visszatérő tevékenység, de nagyon közel áll hozzá a zene, valamint a média, a film világa is. A lendvai származású Leonida Szlovéniában már sikeres vállalkozást vezetett, ennek ellenére követte férjét Franciaországba. A háromgyermekes anya, aki életében 13-szor költözött, jelenleg a doktori disszertációján dolgozik.
Horvát Jenő 15 éves korában szüleivel együtt az Amerikai Egyesült Államokban, mégpedig Clevelandben telepedett le. A család a 60-as években csupán néhány évre indult az óceánon túlra Gyertyánosból, de egy életre szóló távollét lett belőle. A testnevelés és matematika tanár végzettségű Jenő viszont – aki többek között volt profi futballista és edző, majd vállalkozóként, illetve üzletemberként élte le élete jelentős részét – az utóbbi időben feleségével évente látogat haza szülőföldjére. Azt vallja ugyanis, hogy „nincs mit nem szeretni a Muravidéken”.
A csentei származású, Hármasmalomba házasodott Lebár Ferenc csak 1-2 évre indult Németországba vendégmunkásként, amíg itthon nem kap munkát, de közben több mint fél évszázad lett belőle. A nagy családból származó Ferencnek, a muravidéki táj, emberek és természet, valamint a magyar nóták rajongójának a honvágya még csak az utóbbi években csitult némileg.
Kalmár (Vörös) Valéria az egyetemi évek után rövidesen férjével együtt Bécsbe költözött, majd negyed évszázad múlva Linzben telepedett le, jelenleg pedig Grazban él. A rendkívül rokonszenves, jő kedélyű, másokon ahol csak lehet segíteni igyekvő, jótékonykodó és számos közéleti szerepet vállaló, munkahelyein tiszteletet kiváltó Valéria még több évtizedes távollét után is tudásával segíteni igyekszik szülővárosát. Élte középpontjának pedig - eltekintve attól, mivel foglalkozott és élete mely szakaszában volt éppen – mindig is a családját tekintette.
Lovász, illetve Djukič Irénke szíve hangját követve indult el a szomszédos Ausztriába. Irénkét csodálatos hangjának és számos fellépésének köszönhetően valószínűleg minden muravidéki családban ismerik. Beszélgetésünk során viszont kiderül, hogy a fáradhatatlan szellemű, rendkívüli pozitív energiát árasztó, művészlélek egyéniségnek az éneklés mellett számos további szenvedélye is van.
A csecsemőként árvaságra jutott Bedics, illetve Kocon Rozika huszonéves lányként indult a tengeren túlra a szintén vidékünkről származó vőlegénye meghívólevele alapján. Az engedélyezett 20 kg-os bőröndjében elsősorban lemezek és könyvek kaptak helyet. Honvágya csak akkor csillapodott némileg, amikor édesanyját és nővérét, valamint annak családját kivitette Kanadába, illetve amikor újra egyesült a család. Beszélgetésünket átszövi Rozika családja, Petesháza, a muravidéki táj és emberek, valamint a magyar nyelv iránti mérhetetlen szeretete.
Ezúttal a Kanada és az Amerikai Egyesült Államok közti határ mentén elterülő Taber városkába vándorolunk, hiszen az ott letelepedett, petesházi származású Kudilek Katica, illetve leánykori nevén Gajzsi Katica a műsor vendége. Katica családjából először a nagypapa vándorolt Kanadába, majd közel 25 év múlva a nagyanyja is követte őt. Bár a nagyszülők 9 unokájuk közül mindegyiket hívták magukhoz, csak a széles érdeklődésű Katica engedett a csábításnak.
Ezúttal Konc Rebeka zongoratanár és zongoraművész, önfeláldozó önkéntes, ötletek és kihívások fáradhatatlan keresője, kezdeményezések ötletadója és megvalósítója, az emberi kapcsolatok szószólója és természetrajongó az Otthon, külhonban című műsor vendége. Rebekát művészlelke különböző városokba és országokba vezérelte: hosszabb ideig élt Ausztriában, Hollandiában és Spanyolországban, néhány éve pedig átköltözött Norvégiába.
A Muravidéki Magyar Rádió hullámhosszain egy rendkívüli, nagy utazásra indulunk, mégpedig Ausztráliába, Kanadába, az Amerikai Egyesült Államokba, Svédországba, Németországba és Ausztriába. Az Otthon külhonban című adás idei vendégei közül néhányan ugyanis – akik vitték magukkal a muravidéki karácsonyi emlékeket és szokásokat, amelyek az idegen ország és ismerősök szokásaival ötvöződtek – a náluk jellemző karácsonyi szokásokról osztják meg velünk gondolataikat.
Neveljaven email naslov