Predlogi
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Ni najdenih zadetkov.
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Rezultati iskanja
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
734 epizod
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak! Szlovénia kicsi ország, de annál nagyobb a közszférája. Az államapparátusban számtalan közintézményünk van, kezdve a közigazgatástól az egészségügyön, a gazdaságon és az oktatáson át egészen a kultúráig vagy a médiáig. Vannak ügynökségek, igazgatóságok, társaságok, felügyelőségek, közalapítványok és még sorolhatnám. Természetesen minden ilyen intézménynek vagy egy elnöke, igazgatója, vezetője. Valaki, aki ott ül a legfelső székben. Elvileg ő az, aki irányít, és mindenért vállalja a felelősséget. Ő adja a nevét és az arcát. Ha rosszul vezeti az intézményt, vagy kárt okoz neki, esetleg valamilyen gyanús dologba keveredik, akkor vezetőként, ahogy az előbb említettem, vállalja a felelősséget, és ha kell, távozik. És vállalja akár a jogi következményeket is. Jobb országokban ez így szokás. Nálunk ez ritkán fordul elő. A többség – felelősség ide vagy oda, törvény ide vagy oda, erkölcsi kérdés ide vagy oda – nagyon ragaszkodik a székéhez. Van, aki akár évtizedeken keresztül meg tud maradni ugyanabban a vezetői pozícióban, még úgy is, hogy már nincs vízió, nincs új ötlet, nincs új hozzáállás, nincs bizalom.
Ha valami csoda folytán mégis távozásra kényszerül az illető, akkor sincs semmi baj, nincs ok az aggodalomra, nincs következmény. Sőt, az állami gépezetben úgyis akad másik vezetői pozíció. Ha nem, akkor majd csinálunk neki, mert valahol a háttérben mindig meghúzódik egy kapcsolati szál, egy érdek, egy szívesség. Mert nálunk így megy ez. Egyik székből a másikba. Szinte mindegy, hogy milyen intézmény, csak pozíció legyen. Végső esetben még a politikában is ki lehet kötni. Az alkalmasság ott aztán tényleg nem követelmény.
Sokszor az az érzésem, hogy az Alpok napos oldalán az a szabály, hogyha egyszer valaki az állami intézményrendszerben pozícióba kerül, onnantól kezdve neki alanyi jogon megjár, hogy élete végéig funkcióban maradjon. Mindössze egyszer kell megküzdeni a helyért, onnantól már csak arra kell figyelni, hogy legyen elég kapcsolat és viszonzatlan szívesség.
Eufória! Nem az euróvíziós dalfesztivál 2012-es svéd győztesére Loreenre gondoltam, hanem arra a mámorra, amely hasonlóképpen, mint 12 évvel ezelőtt a lengyelországi és ukrajnai pályákon zajló mérkőzésekkel és a legvégén spanyol győzelemmel kötötte le a figyelmet, s most ugyanezt teszi. Egy hónapon keresztül szinte mindenki – laikusként, szakemberként, de ért a focihoz, s legalább fél szemmel nézi a Németországban tartott labdarúgó Európa-bajnokságot. Szlovéniában csütörtökön délután kétmillióan éreztük az igazi eufóriát, majd a hosszabbítás végén mély szomorúság töltötte el sportszívünket, s az igazságosság és balszerencse értelmét kezdtük elemezni.
Embernek lenni egyre nehezebb feladat, de tisztelettel és türelemmel tudunk tenni önmagunkét és embertársainkért is.
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
Egy patkánnyal kevesebb van immár Lendván, jegyezhetjük meg némi malíciával, amely azonban nem a deratizáció, hanem a vandalizmus áldozata lett…
Vannak, akik csak gondolják, de mi papírra is vetjük, és szóvá is tesszük! Nem csupán a szemet szúró, nem helyénvaló dolgokra, hanem a pozitív példákra is odafigyelnek szerkesztőink. A vasárnaponként jelentkező Szóvá teszem című rovat készítői mindig arra ügyelnek, hogy időszerű témáról szóljanak Önökhöz.
A nemzetközi zsűri számára az idén a látvány számított, és úgymond történelmi győztes született a másság elfogadása érdekében.
40 éve született meg a szlovén teletext, néhány hete pedig Magyarországon már mesterséges intelligencia által létrehozott műsorvezető látható a képernyőn.
A környezet védelmére egoista szemszögből kell tekinteni. Ha óvjuk a környezetünket, óvjuk egészségünket és önmagunkat.
A globalizáció, a piacgazdaság a társadalmat az elégedetlenségbe, a kilátástalanságba vetette.
A napokban ünnepeltük a magyar költők és versek ünnepét, a költészet napját. Ilyenkor egy kicsit több figyelmet kap a kultúra eme csodálatos mozaikja. Szerencsére nemcsak József Attila születésnapja táján van ez így, hanem szinte egész évben.
A NATO szövetsége hirtelen roppant népszerű, és ennek nyomós oka van: amikor már úgy tűnt, hogy nincs sok értelme az egésznek, csak pénzkidobás a fegyverkezés, akkor Oroszország húzott egy régimódi lépést, és támadott. Ez felülírt minden számítást itthon is.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok a tisztelt rádióhallgatóknak – mindazoknak, akik az ünnep napján is hallgatják műsorunkat. Bízom benne, hogy figyelmüket most a jegyzetemnél sokkal vonzóbb, érdekesebb és főleg ínycsiklandozóbb dolgok kötik le. S ez így is van rendjén.
Lendva Várja Önt … valójában kit és mit az utóbbi hónapokban? Egy biztos, a Lendva Várja Önt Turisztikai Szövetség a héten, szerdán megtartott választói közgyűlésére a sajtó képviselőit semmiképp sem várták. Már az eseményre szóló meghívón világosan feltüntették, hogy a közgyűlést a tagság zárt ajtók mögött kívánja megtartani.
Márciust mutat a naptár, a nőnapot március15-e követte, aztán Szlovéniában az anyák napját is ebben a hónapban ünneplik. Ezért mai írásom tartalmát a nem és nemzet fogalma köré rendezem.
Az alacsony felvásárlási árak, a magas költségek, a dömpingben érkező olcsó importáruk és a bonyolult környezetvédelmi jogszabályok miatt dühödtek fel annyira, hogy az utcákra vonultak.
Az internethálózatot nem a gyerekek miatt hozták létre, de a mai fiatalok gyermekkora az interneten zajlik.
A szlovén kultúra jegyében zajlott a mögöttünk levő hét, de több jellemzője is volt. Tisztelettudóan viselkedtünk egymás iránt. Vagy mondhatnám akár azt is, hogy kulturáltan. Sajnos, nem mindig van ez így. Az elmúlt hét munkanapjai másként teltek. A politikai színtérre gondolok, a számos „színjátékra”, amely, ugyan mi azt gondoljuk, hogy a nagyközönség előtt zajlik, de koránt sincs így.
Neveljaven email naslov